RSS

Karcag város és református templomának története

 

Karcag évszázadokon keresztül a Nagykunság központja. Eredeti lakói kunok, akik IV. Béla uralkodása idején (1235-70) jöttek be és telepedtek le ezen a vidéken.
Beilleszkedésüket elősegítette a IV. (kun) László által 1279-ben kiadott adománylevél, amit kun törvénynek is neveznek. Ez előírta a kunok megkeresztelkedését, a keresztyén életmódot, katonaállítási kötelezettséget. Ez a beilleszkedés hosszú folyamat eredménye volt.
A Reformáció előtti (XVI.sz.) időkről alig tudunk valamit. A Reformáció gyorsan terjedt, segítette ezt a központi államhatalom gyöngülése s az a tény, hogy II. Lajos király udvarában (1516-26) Brandenburgi György őrgróf, a király nevelője, sőt a művelt és szellemes Habsburg Mária is kedvelte a reformátori törekvéseket. Azonban ellenzői is akadtak, akik ,,német ügyet" láttak benne és a Habsburg befolyást.
Szapolyai János (1526-40) király halála után Izabella, pontosabban Martinuzzi Fráter György hatalma alá került ez a vidék, aki váradi püspök, bíboros, így a reformáció ellensége, aki adókkal és egyéb szolgáltatásokkal sanyargatta a Nagykunságot. Halála, majd Szolnok eleste után (1552) kezdetét vette a török hódoltság 150 éve, de a Reformáció ez idő alatt is terjedhetett (arra, hogy a Reformáció mikor és hogyan kezdett városunkban teret hódítani, csak következtetni lehet).
Karcag mindig népes település volt, neve először 1407-ben egy Karcag János nevű kun főember nevében szerepelt. Németh Gyula kutatásai szerint a szó ,,karcag - korszak", pusztai rókát jelent.
A város az első tatárdúlást 1566-ban szenvedte el. A 15 éves háború (1591-1606) idején a mezőkeresztesi csatavesztés (1596 okt. 26-28) következtében Karcag is elpusztult. Csak 1618-20 körül kezdett újjáépülni.
A templom valamikor a XVI.sz-ban, vagy előtte épülhetett,de csak arról van adatunk, hogy 1633-ban a már meglévő templomhoz tornyot építettek.
A török hódoltság sok szenvedést hozott erre a vidékre is, mivel az ún. ,,hódoltsági sávba" esett. Lakói kétfelé adóztak: a török államnak és földesúrnak, valamint a magyar(?) államnak és néha a földesúrnak is.
1683 nyarán Murad Girai krími tatár serege itt vonult át Bécs ellen, majd a sikertelen ostrom után itt vonult hazafelé. Ez a két tatárjárás teljesen felégette a Nagykunságot. A legszörnyűbb pusztítás azonban 1697-ben következett be, amikor a tatár ,,kb. 800 embert és sok marhát elvitt". 1699.ben csak 70 család élt itt.
1702-ben I. Lipót császár (1657-1705) figyelmen kívül hagyva Kun László és mások országos törvényének tiltását, eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek 500 ezer rénes (rajnai) forintért, a néppel együtt. Nagy jogtalanság volt ez, mert évszázadok óta féltett kiváltságuktól, szabadságuktól fosztották meg a jászokat, kis- és nagykunokat. A XVIII.sz-ban két csapás tizedelte a lakosságot: a pestisjárvány1735-ben, amely 430, majd 1739-ben 1486 embert vitt el. A másik esemény 1786-ban Bácskába történő kitelepülés, amikor 334 család, mintegy 1000 ember költözött Ómoravicára.
Mégis szaporodott a város lakossága a XVIII.sz-ban! Így kerülhetett sor a redemptióra, megváltakozásra 1702-ben, mely a Német Lovagrendtől történt visszavásárlását jelentette földjüknek és szabadságuknak. (A kunok letelepedésük óta szabad nemesekként éltek, ezért volt fontos ez számukra). 1745-ig 567 rénes forintot fizettek, amikor is Mária Terézia királynő május 6-án kelt oklevelével visszahelyezte kiváltságaikba a Jászkunokat.
A XVIII.sz nagy eredménye volt a templomépítés! A sok háborús vihart kiállt templom és torony szűknek bizonyult, de renoválását a Lovagrend magyar főintézője nem engedélyezte. A karcagiak kitalálták, hogy ők kegyúri joggal rendelkeznek és az építéshez nem is kötelesek engedélyt kérni. Hozzákezdtek hát egy nagy templom építésének a megtervezéséhez. 1738-ban már 100 ezer tégla készen volt. 1743-ban a régi torony mellé lerakták az új templom fundamentumát és elkezdték az építést. Már az utolsó simításoknál tartottak, amikor a helytartótanács felfüggesztette az építkezést. Ekkor Varró István jegyző és Sütő András főbíró Bécsbe ment 112 mocsári teknősbékával (mely akkoriban ínyencségnek számított az asztaloknál), s ezekkel valamint pénzzel vesztegetve az ügyintézőket elérték, hogy csak 500 aranyra bírságolják a karcagiakat, végül a kunok főbírájának közbenjárásával ezt is 200-ra mérsékelték.
Így készülhetett el a templom 1756-ban, melyet azután 1793-97 között teljesen újjáépítettek - 200 éves régi tornyával együtt -, mert szerkezetében gyengének bizonyult.
Az új Nagytemplomot, amelyben ma állhatunk, 1797 november 5-én szentelték fel nagy ünnepélyességgel.
Az orgona megépíttetése fejedelmi ajándék volt 1866-ban, amikor Takács Péter és neje Kerekes Mária 26 ezer forintot adományozott a karcagi Református Egyházközségnek erre a célra. Először 17 változatú volt, majd 1906-ban egy javítás során 30 változatúra lett bővítve. A 30 regiszteres orgona 2 manuálos, egy pedálos és pneumatikus.
A toronyban 4 harang hívogatja az élőket és siratja az elhunytakat. A ,,Kis harang" 2q, a,,Tonkos harang" 3q, a ,,Csőreg harang" 6q48 kg és az ,,F.Szabó harang" 13q36 kg.

 

Egyéb adatok

A reformáció után a város lakosságának 99%-a református volt mára

Karcagon 9 ezren vallják magukat reformátusnak

Jelenleg 457 választó és válaszható tagot számlál gyülekezetünk,

Ebből kb. 150-en járnak rendszeresen templomba.

Felnőtt ifjúságunk 25 tagot tart nyilván, ebből 10-12 jár el rendszeresen a bibliaórákra.

Gyermekek 6-8-an szoktak lenni a felnőtt bibliaórák és istentiszteleteink ideje alatt a foglalkozásokon.

Gyülekezetünknek jó kapcsolata van a városi baptista és római katolikus közösséggel.

Ökumenikus istentiszteleteken és szeretetvendégségeken vagyunk együtt - évente.

Kisokos hirdetés

Kisokos hirdetés.doc

Kisokos hirdetés.pdf

 

 
 
Részletek Letöltés
 
 
Részletek Letöltés
Kötöny (Kuthen) a kunok vezére és IV.Béla 1235-70
Kötöny (Kuthen) a kunok vezére és IV.Béla 1235-70
Részletek Letöltés
Karcagi Református Nagytemplom Épült 1743-1797
Karcagi Református Nagytemplom Épült 1743-1797
Részletek Letöltés