Hasznos linkek

SAJTÓANYAG

 

 


A települést/szervezetet a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja

 

Állampapír befektetések a Magyar Államkincstárban

 

 

 
 
 

Közvilágítási hibabejelentés

Önkormányzati jelentés

A képre kattintva ingyenesen letölthető Karcag város Önkormányzati jelentése PDF formátumban:

Letöltés a képre kattintva

Látogató számláló

Ma207
Tegnap487
Ezen a héten2871
Ebben a hónapban3354
Összes1281537

2019-12-07

Karcag történelme II.

A település önkormányzatisága nagy hagyományokra tekint vissza. Mivel a kunok, Magyarországra való betelepülésüktől fogva mindig saját maguk szervezték meg a közösség belső életét, így a szokásjogon alapuló irányítást elfogadták. A XVIII. században a település élén állt a főbíró, a törvénybíró és az esküdtek (1740-ben 13 fő). Ők irányítják a város gazdálkodását, közigazgatását, igazságszolgáltatását. Munkájukat segítik a tisztviselők. Felelősségük igen nagy, hiszen nemcsak a település belső életét kell irányítani, hanem kifelé a közösség érdekeit is képviselniük kell. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a Nagykun Kerület irányításában is vezető szerepet kell vállalniuk. A magisztrátus tagjainak választására minden évben (eleinte Szent György napján, majd november 1-jén) sor kerül, de gyakran ugyanazok, vagy ugyanazon családból származók kerülnek az elöljárói székbe. A családi tradíció és a debreceni kollégium, illetve annak karcagi partikulája (1686 óta) biztosítja a szükséges ismereteket számukra.
A tiszántúli iskolák által biztosított oktatás jó néhány jeles személyiséget adott a magyar kultúrának. Carceus (Karcagújszállási) Márton Németalföldön (Leiden) adta ki doktori értekezését 1672-ben. Varró István karcagi jegyző a redempciós tárgyalás nagykunsági követe - otthonosan mozgott Bécsben, Pozsonyban, Budán - ugyancsak európai műveltségű diplomata volt. A XVIII-XIX. század fordulójához érve, már nemcsak megszaporodnak a debreceni kollégiumban tanuló karcagi diákok, de azok száma is jelentős, akik tanult emberként visszajőve a városba, annak irányításában részt vállalnak. A város szellemiségének alakulásában döntő szerepe van a XVI. századtól működő református egyházközségnek. Az adatok azt mutatják, hogy a Nagykunság népe elsők között tért át a református hitre. A XVII. században épített templom 1725-ben kapta a második harangot. 1743-ban a régi torony mellé egy új templom épületeinek alapjait kezdték lerakni. Az ellenreformáció szellemében intézkedő Udvarral szemben azonban meg kellett vívni a harcot. Az engedély kijárásában ugyancsak jelentős szerepet vállalt Varró István, aki állítólag még beszélte a kun nyelvet. Az 1756-ban felszentelt templomot 1793-97 között teljesen újjáépítették és akkor nyerte el a mai formáját. A templom az egykori Piactér - mely 1892-ben kapta a Kossuth tér nevet - egyik meghatározó épülete a szomszédságában a József nádor - a kunok bírája 50 évig - emlékoszlop, a második világháborús emlékmű - Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotása - és a Kossuth Lajos-szobor, amely Horvay János alkotása.
A város épületei megújultak a XIX. században. 1813-14-ben készült a Csengős iskola. 1825-ben építették fel a főtér jellegzetes klassszicista stílusú épületét, a Bárány Nagyvendéglőt. Az 1840-es években építette fel Kálmán Sándor alkapitány is családi kúriáját, mely most a Györffy István Nagykun Múzeumnak ad otthont. Az 1834-es nagy tűzvész nyomán főleg a Rétoldalt építették újjá, immár mérnöki terv szerint. A város többi része (elsősorban a Fanzug, Pernyészug) megőrizte a korábbi halmazos településszerkezetet kanyargó utcákkal, zugokkal. A városban itt-ott még ma is van néhány szép nagykun parasztház. Két jellegzetes típusával találkozhatunk: a lopott tornácos ház, a népi klasszicista stílusú (kerek vagy szögletes oszlopokkal) ház. Ezen utóbbi típusú a nagykun tájház (Jókai u. 16.), valamint a Kántor Sándor-gyűjtemént. (Erkel Ferenc u. 1.) Ugyancsak XIX. századi létesítmények voltak a szélmalmok, melyből egyet még láthatunk a Vágóhíd utcán. Korábbi épülettípust őriz az Északi temetőben lévő földház, mely a maga nemében egyedülálló messze vidéken. Különösen a református temetők fejfái, a kerítések, a házvégek, ügyes kezű faragók munkáját dicsérik. E népművészeti remekek többsége az 1870-80-as években készült, de egy évszázad múltán is készültek míves deszkakerítések, kapuoszlopok.
A XIX. század közepére megszaporodtak a mesteremberek a városban. 1853-ban már 160 iparost tartottak nyilván. Mellettük még számolnunk kell a parasztspecialistákkal is.
Időközben a parasztgazdaságok profilja is átalakult. A szántóföldi növénytermesztésre tevődött át a hangsúly. Míg a redemptiókor a határnak csak 1/3-a volt szántóföld, a XIX. század közepén már a rétet is feltörték, majd a század végén a legelőt is kiosztották a gazdák között. Elsősorban búzát termeltek, de már a kukoricatermesztés is jelentős lett. A parasztgazdaságok bevételi forrásává egyre inkább a búza vált. A határnak az újabb és újabb felosztásával lassítani tudták a birtokosztódást, azaz a birtokos parasztok utódai is birtokon belül maradtak. Ezen túl más belső szabályok is segítették, hogy a város osztályszerkezete ne változzon (pl. adásvétel: elővételi jog illette meg a rokont, a szomszédot, a redemptust; öröklési rend: csak a fiúk örököltek ingatlant; letelepedés: korlátozták az idegenek beköltözését).

A lakosság összetételének változása a XIX. század első felében

 

1828

1846/47

1847/48

Gazda

1349

1265

1282

fiai

866

640

632

lányai

220

25

22

testvérek

65

31

28

Zsellérek

452

383

397

Házatlan zsellérek

99

139

155

Szolgák

206

190

194

Szolgálók

50

107

111

Iparosok

102

207

195

Kereskedők, kalmárok

5

7

6

Honoráciorok

17

 

 

A parasztpolgári fejlődés útját járó nagykunsági település vezetői a reformkorban is ragaszkodnak a XVIII. században létrehozott kiváltságos Jászkun Kerület társadalmi formációhoz és évtizedekig ellenállnak a megyébe való betagozódásnak. Ennek ellenére és annak ellenére, hogy 1848 legfontosabb vívmánya a jobbágyfelszabadítás, nem érintette a kerületet, Kossuth hívó szavára elsőként vesznek részt a szabadságharcban. A hazáért való fegyveres szolgálatnak sok évszázados hagyományai vannak a Jászkunságban, így természetes, hogy a haza függetlenségének veszélybe kerülésekor a jászkunok - közöttük a karcagi nemzetőrök és honvédek - 1848 kora nyarától a szabadságharc bukásáig ott vannak a harctereken. 1849 tavaszán a nagykunsági települések is fegyveres harcok színhelyei lettek, amely a polgári lakosságnak is közvetlen megterhelést jelentett. Még az utolsó hetekben is Karcag határában gyülekeztek a környék fegyvert fogó fiai és két hétig gya-korlatoztak a nagykun táborban, hogy aztán segítsenek Debrecen megmentésében, de hiába.
Kossuth Lajos többször járt a városban. A menekülő kormány útja is Karcagon keresztül vezetett. A szájhagyomány napjainkig őrzi, hogy hogyan borult fel a város határában a kátyus úton a kincstárat és a magyar koronát vivő szekér.
A várost a szomszéd településekkel összekötő utak karbantartása, mindenkor a közmunka egyik fontos tevékenységtípusa volt. Amint már korábban is írtuk: Debrecen felől az Ágota csárda, Zádor-híd útvonalon keresztül vezetett az országút, és Karcagon át Kunhegyest érintve szállították a középkor óta a sót Szolnok-Pest irányába. Karcag egyik legrégibb utcájának a neve Vásáros volt, amely Kunmadaras felé vezetett. Kisújszállás felé a Kara János mocsár miatt, az év több hónapján keresztül járhatatlan volt az út. Éppen ezért óriási jelentőséggel bírt, hogy vállalkoztak arra, hogy a Pest-Szolnok vasútvonalat meghosszabbítják, s keresztülvezetik a városon. Így 1857-től az országos vasúthálózat része lett Karcag, majd 1896-ban innen kiindulva kiépítették a Tiszafüredre vezető szárnyvonalat is. Mindkettő azóta is működik, jelentős teheráru- és személyforgalmat bonyolít le. Mivel a várost igen nagy tanyavilág vette körül (a külterületi lakott helyek száma a XVIII. századtól a XX. század közepéig egyre növekedett), így mindkét vasútvonalon a város határában több megálló volt (Karcagi-puszta, Apavára, Cserhát, Berekfürdő). Ennek ellenére a parasztgazdaságok legnépszerűbb közlekedési eszköze a lovas szekér maradt, a személy- és tehergépkocsik elterjedéséig. A Jászkun Kerületben igen jól szervezett volt a települések közötti információ-továbbítás. Lovasok vitték a postai küldeményeket. Karcagon az 1780-as években létesült a magyar királyi postahivatal, melynek postamestere közel egy évszázadig a Laczka családból került ki. Jelenleg az 1935-ben épített épületben működik a magyar posta, a katolikus templom szomszédságában. Ugyancsak itt található egy nagy kapacitású telefonközpont is.
A XIX. század utolsó harmadában a polgárosordás egyre inkább megfigyelhető a város arculatán: megépül az első magántulajdonú emeletes ház, megnyílik az első takarékpénztár A Jászkunság című újságot (megjelent 1868-ban Jászberényben) hamarosan követi a Nagykunság. 1868-ban megalakul az első olvasókör. A férfiak szórakozását, politikai és kulturális tájékoztatását biztosító intézmény egyre népszerűbb lesz. A városban a lokalitás mellett egyre inkább csoportalakító tényező lesz a társadalmi hovatartozás.
Időközben a város státuszában és közigazga-tásában is jelentős változtatások történtek. 1872-ben a telepütést rendezett tanácsú várossá nyilvánítják. Ez együtt járt az önkormányzat átalakításával. A város első számú vezetője a polgármester lesz. A képviselő-testületet 40 választott tag és 40 virilis gazda (a legtöbb adót fizető lakosok) alkotja. A polgármester munkáját segítő tisztviselők: 4 tanácsnok, árvaszéki ülnök, tiszti ügyész, közgyám, adószedő, ellenőr, pénztárnok, rendőrkapitány és annak a helyettese, mérnök, főorvos, alorvos, állatorvos, főjegyző, aljegyző, írnok.
A város egyházközségeinek életét a papok irányították ( 3 református lelkész és 2 katolikus pap), kiknek munkáját segítették az egyházi elöljáróságok tagjai. A XIX. század második felében a kereskedelmet a görögöktől átvették a zsidók. Egyházi közösségük megalapítása után megépítették a ma is álló zsidó templomot. A görögkeletiek temploma a XVIII. század végétől napjainkig hirdeti, a településről ma már eltűnt görög kereskedő családok emlékét.
A városban, település szempontjából is elkülönültek a különböző felekezethez tartozók. A város régi (Fanzug, Pernyészug, Rétoldal, Sirályülés) részeit a református családok lakták. A XVIII. század 70-es éveiben betelepített római katolikusoknak a város akkori vezetősége a Debreceni úttól keletre eső részt adta. Ekkor jött létre az Újváros vagy Katolikus város. A görög kereskedők boltjaikat az 1794-ben felépített templomuk szomszédságában hozták létre (Horváth Ferenc utca), majd a zsidók ugyancsak a városközpontban telepedtek le (Kertész József utca) és építették templomukat. A XIX-XX. század fordulóján a korábbi vallásukat elhagyók létrehozták a baptista egyházközösséget. A város lakosságának nagy része azonban napjainkig megmaradt reformátusnak, ami meghatározza a település karakterét.
Karcag népessége lassan, de biztosan növekedett. A népszámlálások azt mutatják, hogy évtizedenként kb. 2000 fővel gyarapszik a város.

Karcag népességének alakulása (1869-1941)

 

Év

 

1869

14486

1880

15825

1890

18197

1900

20896

1910

22996

1920

22569

1930

24248

1941

25551

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek. A sütik használatát bármikor letilthatja! Adatkezelési tájékoztatónk.