Hasznos linkek

SAJTÓANYAG

 

 


A települést/szervezetet a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja

 

Állampapír befektetések a Magyar Államkincstárban

 

 

 
 
 

Közvilágítási hibabejelentés

Önkormányzati jelentés

A képre kattintva ingyenesen letölthető Karcag város Önkormányzati jelentése PDF formátumban:

Letöltés a képre kattintva

Látogató számláló

Ma192
Tegnap487
Ezen a héten2856
Ebben a hónapban3339
Összes1281522

2019-12-07

Karcag történelme III.

A város a XX. században is megmaradt mezőgazdasági jellegű településnek.1930-ban a keresők 61,7%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 15,4%-a az iparban, 4,6%-a a keres-kedelemben, 1,5%-a a közlekedésben és 3,4%-a a közszolgálatban. A növekvő népesség számára növelni kellett a mezőgazdaság eltartó-képességét. A szántóföldi terület növelése folyamatosan megtörtént a határ belvízszabályozásával és a művelés alá vont területek, redemptus utódok közötti felosztásával.

A határ művelési ágak szerinti felosztása (kat. hold)

 

1895

1935

szántó

37681

55000

legelő

24939

6526

rét

2402

1482

kert

98

256

szőlő

650

246

erdő

5

79

nádas

41

-

földadó alá nem eső

1470

3616

A birtokok eltartó képességének növelésére a XX. században a gazdálkodásban változtatásra volt szükség. A legelő és a rét területének csökkenésével a legeltető állattartásról a parasztgazdaságok súlypontját a földművelésre kellett helyezni. Ebben az időszakban csökkent a szarvasmarha és a juh létszáma és nőtt a sertésállomány.

Az állatállomány alakulása (db)

 

1895

1935

szarvasmarha

6217

3647

4555

4578

juh

16858

4498

sertés

9370

13948

baromfi

63343

85169

méhcsalád

784

642

Fajtaváltás történt az állatoknál. Elsősorban olyan fajták tartására tértek át, amely az istállózó állattartás felé vezetett (piros-tarka tehén, mangalica disznó, merinó birka). Ehhez viszont több takarmányra volt szükség. Elsősorban a kukorica vetésterületét növelték a karcagi gazdák. A növénytermesztésben azonban továbbra is a gabonatermesztésen van a fő hangsúly. A talajadottságok nem kedveznek a gyümölcsfák telepítéséhez (a talaj meglehetősen kötött és kicsi a mésztartalma). Ennek ellenére kis mértékben növekszik a gyümölcsfaállomány. 1935-ben 29903 szilvafa, 11155 meggyfa, 10789 almafa és 8903 kajszibarackfa van elsősorban a veteményeskertekben. A szőlő területe a filoxéria-járvány után jelentősen lecsökkent. A gazdálkodás segítésére a XIX. század utolsó negyedében létrehozták a mezőgazdasági szakiskolát, melynek utódja napjainkig segíti a mezőgazdasági ismeretek terjesztését.
Karcagon a XX. századra is megmarad jellemző birtoknagyságnak - ha csökkenő mértékben is - a középbirtok (1910-ben 51,4%, 1930-ban 45,7% a 10-100 katasztrális hold földtulajdonnal rendelkezők száma). 1930-ban 2210 fő a földtulajdonnal rendelkezők száma, ennél azonban lényegesen több család él a mezőgazdaságból, hiszen vannak bérlők, vannak csak kertfölddel (1 kat. holdnál kisebb területtel) rendelkezők. Egyre nő a napszámosok, cselédek száma. A II. világháború idejére megközeláti a birtokosok számát.
1905-ben a közbirtokosság vagyonát átruházza a városra (legelő, téglagyár, méntelep). A város vezetésének egyre inkább szembe kell néznie a szociális feszültségekkel. A legelő felosztásakor az irredemptus utódok követelését még azzal ki tudták elégíteni, hogy a város szélén (Kiskulcsos) nadrágszíj parcellákat osztottak. A Nagyatádi Szabó-féle földosztáskor 304-en kaptak összesen 713 hold földet. Különböző munkáscsoportok szerveződtek és vállaltak munkát idegenben (kubikosok, nyírók, kövezők). A növekvő lélekszám az ipari termékekre való igény növekedésével is együtt járt. Az Ipartestületbe tömörülő iparosoktól egyre inkább specializálódást követelt meg a fejlődés.

Az iparosok szakmánkénti megoszlása

 

1853

1879

1927

vas- és fémipar (lakatos, kovács, rézöntő)

31

27

69

faipar (ács, kerékgyártó)

20

24

58

építőipar, építőanyag-ipar

-

23

163

élelmiszeripar (malomipar)

15

32

162

ruha- és cipőipar

87

40

268

fazekas, kályhás

7

3

7

szolgáltatás (borbély, fuvaros)

-

13

36

bércséplő

-

-

43

villanyszerelő, villamosipar

-

-

18

egyéb (rostás, iccés, nyerges, szappanos)

-

14

32

Összesen:

160

176

856

A XX. században egyre jelentősebb lesz a malomipar. A szárazmalmokat és a szélmalmokat teljesítményben jóval felülmúlja a gőzmalmoké. A nagytőke elsőként a malomipari beruházásokban jelentkezik. 1908-ban a Tiszamalom, majd 1911-ben a Hungária Gőzmalomban kezdenek el őrölni. Az előző ma Rizshántolóként, az utóbbi Őrlőmalomként ma is működik. 1909-ben felépítik a város villanyáramfejlesztő telepét. A technikai fejlődés a mezőgazdaságban különböző gépek megjelenését jelentette (cséplőgép, vetőgép). Az építkezés alapanyagszükséglete is átalakul. A karcagi téglagyárból egyre több tégla kerül ki. A módosabbak egyre nagyobb házakat építenek, amelynek legalább az alapja és a lábazata, de sokszor a fala is tégla, a teteje pedig cserép. A századfordulóra elkészült impozáns gimnáziumot (1894) és a városi bíróságot (1891 ) követte a római katolikus templom (1901 ), az ipartestület épülete (1903) és az új városháza (1910-1912) felépítése. 1907-ben szobrot kapott Kossuth Lajos (Horvay János alkotása) és 1938-ban a tanácsháza elé felállították az I. világháború karcagi hősi halottainak emlékművét (Gáldy Gyula alkotása). A két világháború között iskolákban, egyházi épületekben is gyarapodott a város (Újházi iskola, Polgári iskola, Zárda, Legényegylet, Kistemplom). 1926-ban felépítették a Kultúrpalotát, mely azóta is a művelődést szolgálja. Egy-egy közösség is megteremtette a maga szórakozóhelyét (Úrikaszinó, Rimaszombati olvasókör, 48-as olvasókör stb.). Az Iparos Otthonban kezdődött a mozi 1911-ben. Mivel már a város határának minden részében megszaporodtak a tanyák és a tanyán élő állandó lakosok száma (cselédek, tanyások, bérlők), így jelentőssé vált a tanyai iskolák hálózatának a kiépítése is. Ezt az oktatási formát az 1960-as években fokozatosan felszámolták. 1964-ben a még tanyán lakó gyerekek számára megnyitották a tanyasi kollégiumot, amely azonban - a tanyák felszámolásával - napjainkra funkcióját vesztette.
A XIX. század végén, a XX. század elején itt is elkezdődnek a politikai szervezkedések és a szociális mozgalmak. A legnagyobb tömegbázisra azonban a 48-as hagyományokra építő Kisgazdapárt tett szert.
A világháborúk nem múltak el nyomtalanul a karcagi családok életében sem. Az első és a második világháborús emlékmű (Györfi Sándor karcagi szobrászművész munkája) őrzi a sok száz karcagi hősi halott nevét. Az emberveszteségen túl, a város épületeiben is károk keletkeztek. Ekkor pusztult el a városi levéltár és a múzeum felbecsülhetetlen értékű anyaga, égett le, rongálódott meg 117 ház. 1944, október 9-én vette át a város vezetését az új rendszer első klientúrája, orosz felügyelet alatt. A földreform során Karcagon 1154 igénylő között 13526 kat. hold földet osztottak ki. Ezzel a birtokosok száma 4497-re nőtt.

Birtoknagyságok 1949-ben

0-1 kat. hold

500

1-5 kat. hold

1146

5-10 kat. hold

1218

10-25 kat. hold

1291

25 kat. holdnál több

342

1948-tól megindul a szövetkezetesítés. 1951-ben termelőszövetkezeti várossá nyilvánítják a települést. 1953-ban 11 termelőszövetkezet 3000 taggal 33570 kat. hold földet művel meg közösen. Az első szövetkezetek főleg a hasonló birtoknagysággal rendelkező emberek összefogásával keletkeztek. 1961-ben a 3-as típusú szövetkezetek egyesülésével 5 (Béke, Dimitrov, Lenin, Május 1, November 7) termelőszövetkezet jött létre, majd 1975-ben ezek is fuzionáltak, és az újabb rendszerváltásig két nagyüzemben és a Tilalmasi Állami Gazdaságban folyt mezőgazdasági termelés. Ma a Május 1., a Kunmező és a Cserehát mezőgazdasági szövetkezetek működnek.
Az iparban is végbement hasonló folyamat. A kisiparosok az 1940-es évek második felében ipari szövetkezetbe tömörültek. Néhány szövetkezet ipari üzemmé fejlődött. Így a gépállomásból létrejött a gépgyár. Az 1960-1970-es években budapesti nagy vállalatok hoztak létre telephelyeket Karcagon. Így a Szerszámipari Művek, a Ruhagyár és a Híradótechnikai Vállalat karcagi üzemében tudott elhelyezkedni a mezőgazdaságban felszabadult munkaerő. A malomipar, a téglaipar, a sütőipar, a fodrászat, megmaradt megyei keretek között. Néhány KTSZ pedig helyi szövetkezeti keretek között dolgozott tovább. Az ipari jellegű munkahelyekre két okból növekedett meg az igény: 1. a nagyüzemi mezőgazdaságnak egyre kevesebb munkaerőre volt szüksége; 2. a kétkeresős családra épülő társadalomban szükség volt a női munkaerő foglalkoztatásba való bevonására.
A két háború között működő Hangya szövetkezetet és a kiskereskedelmet felváltotta az ÁFÉSZ egyeduralma a városban.
A város hosszú távú fejlődését alapozta meg az 1969-ben megépült 450 ágyas kórház, mely az 1990-es években felvette Kátai Gábor nevét. (Kátai Gábor Karcagon született, nyugat-európai műveltséget szerzett orvos, gyógyszerész, természettudós volt a XIX. században.) Erre épülhetett a nagy múltú karcagi gimnázium egészségügyi tagozata. A tömegközlekedés fejlődését is magával hozta Karcag egészségügyi központtá fejlesztése. Elsősorban autóbuszközlekedés segíti a Nagykunság és az egykori Tiszafüredi járás lakóinak a karcagi kórházba és szakrendelőkbe való eljutását. Az 1980-as évekre autóbusz-pályaudvart alakítottak ki a gimnázium és a görögkeleti templom szomszédságában. Az autóbusz-közlekedés fejlesztése azért is fontos volt a városnak, mivel a vasútállomás a település központjától kb. 1,5 km-re van, a város délkeleti szélén. A város szélein új lakónegyedek jöttek létre (Kiskulcsos, Nagyvénkert), de a két világháború között kialakult szegényebb körzetek is megmaradtak, bár a fejlesztésükre állami pénzekből sokat fordítottak (Déli- és Északi Cigányváros).
A mezőgazdaság átalakításával együtt járt az 1950-1960-as években a lakónépesség csökkenése. Elsőnek a földjüktől megfosztott gazdák, a szövetkezetbe belépni nem akarók költöztek el (főleg Budapestre). Az 1970-es években a kiterjedt tanyarendszert is felszámolták a nagyüzemek. Így a tanyai élethez szokott parasztcsaládoknak váltaniuk kellett. A város elöregedett lakásállományát először korszerűsítették a családok az 1960-as években, majd egyre több parasztházat lebontottak, A városközpontban, majd a kertváros részeken emeletes bérházak építésébe fogott a város. A település törzsökös lakosságának döntő többsége azonban megmaradt a családi ház formánál, amelynek ma már igen kényelmes, összkomfortos típusát építik és lakják elsősorban két generációs családok.

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek. A sütik használatát bármikor letilthatja! Adatkezelési tájékoztatónk.