Fazekas Sándor
Tisztelettel köszöntöm Önt Karcag város honlapján.

Szíves figyelmébe ajánlom a “Nagykunság fővárosát” Karcagot, a kunok földjét. E város lakói őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. Ezen a szikes földön mindig meg kellett küzdeni mindenért, az itt élők megbecsülték nehezen megteremtett értékeiket, autonómiájukat, s mindig ragaszkodtak gyökereikhez. Karcag lakói, az egykori kiváltságosokra jellemző öntudattal vallják ma is, mindig kellenek a jó célok, a célok eléréséért dolgozni tudó, korrekt, szorgalmas emberek, az összefogni tudó családok, a kis és nagy közösségek egyaránt.


Mit jelent nekem, nekünk Karcag? Az otthont!

Látom a szikes földön nyíló kamillavirágot, a Zádor-híd mellett legelésző rackanyájat, a kunhalmok lankás lejtőit, a végtelen pusztában a feljövő nap vörös tányérját, a szélmalom integető vitorláit és a templomok vigyázó tornyait.
Felvillan előttem a város a főterével, látom a városháza büszke épületét, a gimnáziumot, sétálok a 100 évesnél öregebb fák között a parkban, érzem a templom előtti hársfavirág illatát, hallom a harangok zúgását. Látom a szobrok ölében játszó gyermekeket, hallom a zsibongásukat, néha lovas kocsi kerekének a csikorgását sodorja felém a szél.
Számban érzem a házi pálinka és a birkapörkölt, a friss karcagi kenyér és a ferdinánd utánozhatatlan ízét. Hallom a vidáman mulatózók és a muzsika hangját. Érzem a távolról felém szálló sós párát, a karcagi aranyat érő “kisfürdő” illatát. Otthonom a kunok földje. Olyan otthon ez, ahol az emberek szavak nélkül is értik egymást, s ahol a kimondott szónak becsülete van. Nálunk a tettek alapján ítélnek, itt a rest nem sokáig marad meg. Erős ez a kötődés, visszahúz a város. Kun atyámfiai, között a konok ám szorgalmas, a kitartó és becsületes kunok között lenni jó,nekem is és mindenkinek. Nem véletlen, hogy aki egyszer ittjárt, az máskor is visszatér.
Ez az a karcagiság, ami összeköt minket, és ami miatt mindig hazavágyunk.
Kívánok Karcag város lakóinak jó egészséget, sok sikert, eredményeket, szeressék a várost, a mi városunkat. Aki a városba először látogat el, annak azt kívánom, hogy e honlap információinak segítségével, fedezze fel értékeinket, kóstolja meg ízeinket, szippantson bele a puszta levegőjébe. Vendégeinknek kellemes és maradandó élményeket kívánok!
Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt húsz évben városomért, Karcagért dolgozhattam.


Üdvözlettel:

Dr. Fazekas Sándor
Országgyűlési képviselő, volt földművelésügyi miniszter
Karcag város volt polgármestere 1990-2010


Település története

A Nagykunság központjának története a 13. századi mongol pusztításig nyúlik vissza. A kunok az ázsiai törökség kipcsak ágából származnak. A magyarországi letelepedésük után keresztény hitre tértek, beilleszkedtek a rendi magyar társadalomba. Kiváltságos népként fegyverrel szolgálták a királyokat. Magyarrá váltak, ősi nyelvüknek, kultúrájuknak néhány eleme napjainkig tovább él földrajzi nevekben, szavakban, szólásokban.

A nagykunsági városok hatalmas határa a török hódoltság idején, a 17. században alakult ki úgy, hogy az elpusztult apró falvak megmaradt népét és határát bekebelezték. Ezért is mondjuk Hatkunságnak mikrotájunkat, mivel csak hat település éledt újjá a 18. században. Ezek életmódját a pusztákon űzött legeltető állattartás és a tanyás földművelés jellemezte. Mezővárosi rangját is ez a termelési szerkezet adta századokon keresztül.

A huszonháromezer lelket számláló település fekvéséből, kulturális, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és gazdasági szerepéből következően vált a táj központjává. Jellegzetes alföldi mezőváros, amelyik településformájában, intézményeinek sokaságában, külső kapcsolatrendszerében érhető tetten.

A városban sokszínű kulturális élet zajlik. A Györffy István Nagykun Múzeum kiállításai, a Kántor Sándor Fazekasház és a Nagykunsági Tájház kínálata mellett a Városi Csokonai Könyvtár és a Déryné Művelődési Központ színes programjai vonzók. Augusztusban a magyar államiság ünnepe környékén a hagyományokra épülő Nagykunsági Kulturális Napok programjait sok látogató tekinti meg.

Karcag társadalma sokrétű, lakosai büszkék múltjukra, hagyományaikra. Protestáns magyarságát a Kossuth teret ékesítő romantikus stílusú református templom, az egykori görög kereskedők jelenlétét a szép ikonosztázú görög templom, a katolikusokat – akiket a 18. században királynői parancs telepített le – századunk fordulóján épült kecses katolikus templom igazolja.

Városunknak jelentős a művészeti élete. Híres a fazekassága. Itt élt és alkotott a Kossuth-díjas Kántor Sándor, ma is több műhelyben forog a korong. A városban alkot Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek bronzba álmodott köztéri szobrai sok helyen ékesítik a településeket. A 4. sz. főút mellett a Kis-Hegyesbori halmon áll a Kun emlékhely, amely a kunok betelepülésének állít emléket. A város Szimfonikus Zenekara, Szalonzenekara, a Városi Vegyeskar és Vonós kamarazenekar is hozzájárul a színes zenei élet teljesebbé tételéhez.

Karcag a Hortobágyi Nemzeti Park déli fogadókapuja. Az alföldi puszta látványa, a kunhalmok titkokat rejtő kúpjai, a szélmalom és a szárazon álló ötlyukú Zádor-híd meglátogatása kellemes kirándulást, a karcagi thermál vizű fürdő és az uszoda pihenést és gyógyulást kínál az idelátogatóknak. Apróvadban gazdag határában a vadászok találnak maguknak programot, míg az éhes embereket a tájjellegű gasztronómiai ínyencségek elégítik ki.

Karcag földrajza

Karcag Jász-Nagykun-Szolnok megye városa, a Nagykunság központja. A település az Alföld egyik legforgalmasabb útvonala, a 4. számú főközlekedési út mellett fekszik. Ugyancsak a településen megy keresztül a 100-as vasútvonal, azaz a Budapest-Záhony fővonal. A karcagi vasútállomásról indul a Karcag-Tiszafüred szárnyvonal, amely több üdülőkörzeti települést érint (Berekfürdő, Kun-hegyes, Abádszalók, stb.). A Hortobággyal és a Sárréttel, a Körös-vidékkel és a Tiszazuggal szomszédos Nagykunság földrajzi, történeti és néprajzi egység.

A földrajzi értelemben vett Nagykunság fejlődéstörténetének jelentős állomása, amikor a korábbi pannóniai beltó nagykunsági része szárazzá vált és a Mátrából, Bükkből lefutó patakok agyagot, agyagos homokot, iszapot hoztak le. Ez alkotja elsősorban a Tilalmas határrész termékeny talaját. Az ős-Tisza medrét és folyásirányát állandóan változtatva, eróziójával és árvizeivel jelentősen közrejátszott a határ mélyebben fekvő része felszínének kialakításában. Hol a Tisza vize folyt a Hortobágy és Berettyó irányába, hol fordítva. A XIX. század közepéig tehát az év több hónapjában víz és a vízi növények uralták Karcag határának nagy részét. A nagykun települések szempontjából igen jelentős volt 1785-87-ben a Mirhó-gát Abádszalóknál történő megépítése – közös összefogással – , hiszen ezzel gátat vetettek a Tisza uralmának területünkön. A víz és a vízi növényzet a folyószabályozások és a lecsapolások után az erekbe, kanálisokba, fertőkbe szorult vissza. A XIX. század második felében végzett vízszabályozási munkák révén ma már nem folyik víz például a Zádor-érben. A vizek elvezetése szikesedést váltott ki nagy területeken, melynek javítására éppen a Karcagon működő Kísérleti Intézet dolgozott ki módszereket. Munkájukra nagy szükség van, hiszen a karcagi határ talajtípusai (könnyű vályog: l0 %, könnyű agyag: 42 96, nehéz agyag: 5 %, szikes: 43 96) között legnagyobb arányt a szikes talaj képviseli. A belvizek lecsapolásával megváltozott a határ hasznosítása. Nagy teret kapott a szántóföldi növénytermesztés és háttérbe szorult a rétgazdálkodás, legeltető állattartás.

Ma a felszín első látásra egyhangú, sík, azonban ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy egykori folyómedrek, morotvák és kiemelkedések, az ún. “kunhalmok” törik meg a horizontot. Tengerszint felett 80-90 méter a táj átlagos magassága. Ezek a halmok általában a rézkorban keletkeztek. Van közöttük természeti képződmény, de van közöttük olyan is, amely az ember alkotása. Egyes kurgánok temetkezési helyek voltak, más halmokon, a vízből kiemelkedő partokon települések voltak. A török utáni újratelepüléstől fogva mezővárosként szerepel. Az első vásárról 1703-ból van feljegyzés, de a 4 országos vásár tartásáról szóló oklevél 1734-ben keletkezett. Ehhez a század végén még egy vásár engedélyezése járult.

Karcag a XVIII. században vált a kistáj központjává, magába olvasztva számtalan középkori falut. A nagykunság közigazgatási központjaként a Jászkun Kerület önállóságának megszűntéig funkcionált. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozásával ettől a rangjától megfosztották, de nem szűnt meg a kistájra gyakorolt természetes vonzereje. Rendezett tanácsú városként működött 1872-töl, majd megyei városi ranggal. Az 1970-es években középfokú szerepkört szántak neki az Alföld-tervezők. Az utóbbi években egyre tudatosabban törekszenek a város vezetői arra, hogy a település tájköz-ponti szerepkörét erősítsék.

Oldalak: 1 2 3 4 5

Oldal tetejére ugrásOldal tetejére