Társadalom, gazdaság, infrastruktúra

Karcag azon településekhez tartozik, amelynek népessége az utóbbi évtizedekben csökken (1960: 26035, 1970: 24638, 1980: 25230, 1996: 22579 fő). Előbb a termelőszövetkezetesítés, legutóbb pedig Berekfürdő kiválása okozta a népességvesztést. Ezekhez járul még a természetes gyermekszülések számának csökkenése ( 1996-ban a természetes szaporodás ezer lakosra: – 2,5). A legutóbbi időben már alig több az elvándorlás, mint a betelepülés (ezer lakosra számítva: – 0,1 ). A nagyüzemi gazdálkodás gátjának tekintették az 1970-es években a tanyákat és törekedtek azok felszámolására. 1949-ben 6805 lakos élt külterületen, 1970-ben 2348, 1980-ban 1260. A településen a népsűrűség 59 fő/km2. A város lakásállománya 1970-től növekedett. (1970: 7373, 1980: 7743). Jelenleg 8220. Az utóbbi évtizedekben a lakásállomány jórészt megújult. A város infrastruktúrájának néhány jellemző adata: a lakások 87,6%-a a vízhálózatba, 30,7%-a szennyvízhálózatba kapcsolt. 1996-ban 5438 lakásban vezetékes gázt használtak, 4449 lakás telefonnal is el volt látva. 2741 személygépkocsi volt a városban. A belterületi utak hossza 112 km, amelyből 93 km volt burkolva. A városnak vasútállomása, autóbusz-állomása, benzinkútjai, postája segíti a szállítást. A városban földhivatal, munkaügyi alközpont, bíróság is működik. Jelentősebb középületei: városháza, bíróság, kórház, orvosi rendelők, gyógyszertárak, mentőállomás, szociális otthon, bölcsőde, óvodák, általános és középiskolák, művelődési központ, könyvtár, múzeum, tájházak, tourinform iroda, bankok, áruház, boltok, vásárcsarnok, ipari- és mezőgazdasági üzemközpontok. 1996-ban 264 kiskereskedelmi üzlet (ebből általános áruház 3, ruházati üzlet 43, iparcikk üzlet 29) és 94 vendéglátóhely (ebből 17 melegkonyhás volt) üzemelt. Ugyanekkor 14 ipartelepen 1793 fő dolgozott (Gabonaforgalmi Vállalat, Kenyérgyár, HAGE stb.) A tipikusan mezőgazdasági jellegű város-ban az elmúlt évtizedekben (a vidéki iparfejlesztés eredményeként) fokozatosan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma és nőtt az iparban és a többi ágazatban dolgozóké.
A rendszerváltással itt is végbement a szerkezeti átalakulás. 1996-ban 1205 vállalkozás működött a városban, amelyből 112 kft., 12 szövet-kezet, 135 bt., 927 egyéni vállalkozás. Ekkor a vállalkozások 7%-a volt mezőgazdasági jellegű, 23,7%-a ipari, 32,5%-a kereskedelmi, 6,1%-a vendéglátó, 7,3%-a szállítás, posta profilú. 1992-ben mezőgazdasági szervezetek állományában 641 személy volt. 1994-ben magángazdálkodást folytatott 7566 fő.

Az aktív keresők száma a gazdasági ágazatokban

A várost napjainkban a polgármester és a 17 tagú képviselőtestület irányítja. A település közintézményeiben folyó kulturális tevékenység mellett igen nagy szerepet vállalnak fel a civil szervezetek. Különösen a városi műemlékek, közterületek védelmében, szépítésében (városvédő és szépítő egyesületek), és a hagyományőrzésben (pl. Kováts Mihály Társaság, honismereti kör, népdalkör, citerazenekar). A település magas színvonalú zenei életét jelzik a Zeneiskola, a Szalonzenekar és a városi énekkar rendezvényei, fellépései.

Jelentős a város idegenforgalmi fejlődése. A Györffy István Nagykun Múzeum tájjelleggel működik. Állandó és időszaki kiállításokkal várja a látogatókat. Kiállításokat még a Művelődé-si Központban, egy-egy iskolában láthatunk. A nagykun tájháznak (XIX. századi jellegzetes, népi klasszicista házban) elsősorban a karcagi híres festett bútorokkal berendezett szobája nevezetes. A karcagi fazekasságot külföldön is ismertté Kántor Sándor fazekas, brüsszeli világkiállítás nagydíjas kerámiái tették. A mesternek társa F. Szabó Mihály és tanítványai (köztük ifj. Szabó Mihály és Sz. Nagy István), valamint Rusói István cserépkályhás, tovább öregbítették a város hírnevét. Az utóbbi évtizedekben neves fazekas központtá lett Karcag. A Kántor Sándor emlékházban a mester életművét láthatják a látogatók. Ezenkívül több fazekasműhely működik napjainkban is. A népművészet több ágát is jeles alkotók művelik. A táj jellegzetes hagyományát a kunhímzést, Csíkos Sándorné nyomdokain haladva a fiatalabb generáció is varrja. A vertcsipke-készítés hagyományát is őrzi a város. A XIX. századi faragók (épület, fejfa, kapu, kerítés) méltó utódai ma igen szép népi bútorokat, szobrokat faragnak, kapufélfákat, kerítéseket készítenek (Tóth László, Bugyik Lajos, Tyukodi László). A kovácsmívességnek is van képviselője, Tóth István személyében. Az ő formakincse a nagykunsági házoromdíszek. Ugyancsak a város műemlékeihez tartozik, a XIX. század 30-as éveiben épült szélmalom (közelében egy a turizmust és a szabadidő hasznos eltöltését szolgáló házzal), valamint a korábbi évszázadok építészeti gyakorlatát megörökítő földház az Északi temetőben.

A Nagykunság szellemi életének is központja Karcag. A múzeumban folyó tudományos kutatások eredményeit kiállításokon mutatják be, könyvekben adják közre. Az utóbbi években a keletkutatás lendült fel, a turkológia neves karcagi szülötteinek (Németh Gyula, Mándoky-Kongur István) nyomdokain haladva. A néprajz jeles képviselői (Györffy István, Szűcs Sándor) is példát adnak a mai nemzedék számára. A karcagi Gábor Áron Gimnázium és a Mezőgazdasági Szakközépiskola számos növendéket bocsát ki, akik a felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat. A Karcagi Nyomda, több mint egy évszázada látja el olvasnivalóval a város és a környék lakossá-gát. A Nagykunságban született, a Nagykunságról szóló könyvek, kiadványok jelentős része ma is itt készül csakúgy, mint a városnak a hetente megjelenő lapja, a Karcagi Hírmondó. Az utóbbi években a helybeli Barbaricum Könyvkiadó is vállalkozik szépirodalmi és kutató munkán alapuló művek kiadására. A Városi Csokonai Könyvtár jól felszerelt, bő kínálatot nyújtó intézmény. A számtalan kulturális rendezvény közül hármat emelünk ki, amelyet évenként rendszeresen megrendeznek: Kováts Mihály emléknapok (május 11-15), Nagykunsági Kulturális Napok (augusztus 16-20), Karcagi lovasnap (október 8).

A városnak strandfürdője és uszodája is van, melynek fejlesztésére különösen nagy gondot fordítanak, amióta Berekfürdő önállósult.

A város rendelkezik saját zászlóval, címerrel, térképpel, és városismertető kiadványokkal. Van idegenforgalom-fejlesztési, általános rendezési-, vagyongazdálkodási- és termálvíz-hasznosítási terve. Tervezi a településmarketing és a térinformatikai rendszer kidolgozását. A nagykunsági települések között több évtizedes gazdasági és kulturális együttműködés van. A településnek külföldi testvérvárosai: Székelykeresztúr (Románia -1989), Ómoravica (Kis-Jugoszlávia – 1994), Mérke (Kazakisztán – 1996). Az elkövetkező években tovább szeretnék bővíteni a testvérvárosi kapcsolatokat (Szepsi – Szlovákia, Brandenburg -Németország). A városban 1998-ban megnyitották a Kazak konzulátust.

Oldalak: 1 2 3 4 5